2012. január 23., hétfő
2012. január 15., vasárnap
A mosolyok földjén - David Attenborough nyomában
A cím enyhén retardált hangzású ugyan, de hát nincs mit tenni, ez az igazság. A határőrök petanque meccse után az első városba megérkezve egy órán belül egy random helyi családdal közösen ebédeltem. És ez mindent elmond a khmerekről.
A következő napokban minden nap meghívtak italozni a legváratlanabb helyeken, és bár a nyelvi kommunikációval akadtak gondok, mindig kialakult valami párbeszéd. Mindenki a saját nyelvét használta, de ez a legkisebb gondot sem okozta. Helyi szesszel és vizespalackból fabrikált vízipipával kínált egy boxharcosból vadásszá vedlett fickó, de egy család esküvőjén a színpadon is táncoltam.
Első este ugyan a vártnál kalandosabban végződött, miután kiderült, hogy az ajánlott remek szállás egy nappal azelőtt bezárt, a másik hotelben pedig csak 7 dolláros szoba van. Mondták viszont, hogy van a 10 ágyas elfekvőben hely, amit boldogan elfogadtam, míg ki nem derült, hogy nem tenre, hanem tentre gondoltak, vagyis felállítottak a recepció mögött egy sátrat.. Másnap megismertem egy török-izraeli-kolumbiai csapattal és kis falvakban, családoknál laktunk pár napig, naphosszat a gyerekeket szórakoztatva.
És itt tényleg mindenki mosolyog. Jó példa, hogy ha a gyerekek elesnek, nem bömbölni kezdenek, mint a nyugati lurkók, hanem nevetnek egyet saját magukon, felugranak és futnak tovább. De ugyanígy a piaci árusok is nevetve és viccelődve alkudoznak, az építkezésen dolgozó munkások vidáman lapátolnak. Mikor több kilométer földút után véletlenül a határra tévedve a határőrök is barátságosan integettek fabódéjukból.
A nők gyakran pizsamaszerkóban ténykednek az utcán, a férfiaknál pedig divat a britpopos streccs répanadrág, de néhol muszlimokat is látni, szóval az összkép néha szürreálisan vicces. A franciák által épített egykori luxusvillák néha üresen állnak és fák nőnek ki a falakból, máskor pedig egyszerűen beköltöztek a helyi családok a romokba.
A lakosság 70 százaléka 28 év alatti (ezt most hasból írtam, de kb ez az adat), és sokan próbálnak meg családjukon segíteni, könyvből tanulnak meg nyelveket, sőt egy olyan drágakőbányáról is hallottam, ami nem egy multicég tulajdonában van, hanem maguknak ásták ki az emberek teljesen illegálisan, ha jönnek a rendőrök, egyszerűen elfutnak.
2012. január 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)